Királylány!
A legteljesebb tisztelettel köszöntöm megbecsült emberi olvasóimat, biztosítva önöket arról, hogy figyelmük felette kitüntető egy magamfajta mókus – mívesebb kifejezéssel élve: a népes Sciurini nemzetséghez tartozó egyed – számára. Annál is inkább, mivel egy tudományos kongresszuson meglehetős érdeklődésre pezsdítő, ritka antropológiai esettel ismerkedtem meg, amelynek kiteljesítéséhez – szerénytelenség nélkül mondhatom – saját kutatásaim is oroszlánrészt jelentenek. (Ha valakit tán meglepnének szavaim, és elcsodálkozna azon, miképpen lehet, hogy egy közönséges erdei mókus publikációja emberi kezekbe kerülhessen, annak ugyane kiadványban fellelhető, 2010. júliusának végén közölt banyológiai cikkemet ajánlom tanulmányozásra!)
Napjainkban csak ritkán kapunk hírt sárkányok elrabolta szüzekről, akiket a gonosz fenevad kietlen vidékeken elrejtett tanyájára hurcol (mely rendszerint bűzös, kénköves barlang, vagy bagolylakta, bús kastélyromlatag) és keserű fogságban tart, hogy a hölgy megmentésére igyekvő vitézeket mintegy lépre csalva, hidegvérmérsékletétől függően csellel vagy párviadalban legyőzve zsákmányul ejtse és elfogyassza. A szomorú sorsú leányok fogva tartásuk ideje alatt csupán a puszta túléléshez elegendő gondoskodásban részesülnek, hiszen bár a sárkánynak nem egyenes érdeke az emberi csalétek jóltartása, mégsem engedheti meg magának, hogy a fogoly korán elpusztuljék: éppen sanyargattatásának híre fejt ki rokon hatást bizonyos lovagi körökre, aminőket a pók hálójában rekedt legyecske kíntánca is gerjeszt. Amikor pedig hosszabb idő elteltével már nemigen lehet megmentő érkezésére számítani, a sárkány fintorogva, hálára nem is gondolva fogyasztja el immár hasznavehetetlen foglyát, hogy adandó alkalommal új csali után nézhessen. Bizony, borzalmas végzete ez bármely nőnek!
Azt hihetnők, puszta lovagiasság vezérli azokat a daliákat, akik a szenvedő hajadon segítségére sietnek, de ne engedjük, hogy naiv mendemondák kendőzzék el a nagyon is praktikus valóságot, hanem inkább vizsgáljuk meg tudományos igénnyel a körülményeket!
Hasonlóan a világtól elvonuló, aszkézisben nyugalmat és önazonosságot találni vágyó remetékhez, a kényszerű izolációban és a rendestől igencsak eltérő élethelyzetben eltöltött idő jellemfejlesztőleg hat a foglyokra, és joggal feltételezhető, hogy a megmentett kisasszony az évek során az akkor megismert viselkedéssel és erényekkel rendelkezni marad, azaz könnyűszerrel eldönthető már a sikeres szabadításból visszatérés során, hogy a sárkányölő győztes szándoka ellenére nem menekít-e a legyőzöttnél ádázabb sárkánytermészetű foglárt önmaga számára, amennyiben hőstette jutalmául nászra lépne a szűzzel. Egyesek ennek tulajdonítják a nőkre olykor nem kedvezőleg alkalmazott „sárkány” jelző használatának kialakulását, jóllehet, a válasz kellő kutatás hiányában ma még homályban maradni kényszerül.
Visszatérve cikkem elején tett ígéretemhez, a rendhagyó eset előzményeként éppen annak átlagosságát kell hangsúlyoznom. Az illető, rabul ejtett hölgy nemesi származású, s mint ilyen, joggal várhatta el, hogy szenvedéseiről a szokottnál szélesebb körben és hamarabb értesülnek majd szerte a tartományban. Így is történt: noha sejthető volt, hogy a rablósárkány a fertelmesebbek közül való, hatalmas kártevő, nem volt hiány vállalkozó szándékú, reménykedő lelkű hősökben, akik fáradhatatlanul kutatták a minden bizonnyal vérszomjas hüllőféle tartózkodási helyét. Dacára, hogy a bajnokok bukásáról hírt kapva egyre dicsőbb daliák indultak lovagi kötelességük teljesítésére, évek múltával sem járt sikerrel senki. Az eset ettől még nem volna rendkívüli, ám az a példa nélkül való körülmény keltette fel érdeklődésem, hogy a királylány megmagyarázhatatlanul, évről-évre megjelent atyjának kastélyában, azt állítva, hogy saját elmésségének és ügyességének köszönhetően hazaszökött a fogságból, ám reggelre mindig nyomtalanul eltűnt, hogy rövidesen újra felbukkanjék a sárkány tanyáján. A királylány tehát nemcsak üdén hamvas és szépséges volt, de kitartónak, leleményesnek és szívósnak is bizonyult, és a tény, hogy a sárkány rendre visszarabolta őt, csak még inkább dicsőítette a hölgy erényeit, így hát egyre derekabb, rettenthetetlenebb és vitézebb kalandorok keltek útra miatta. De mindannyian kudarcot vallottak, és nem tértek vissza a sárkánytanyát körülvevő labirintusszerű vidékről.
Ez a tény inspirálta, hogy szenvedélyes tudásszomjam csillapítására haladéktalanul a helyszínre siessek, és felderítsem a titkokat. Nem untatom az olvasót utazásaim és megpróbáltatásaim taglalásával: méltatlan volna többet elárulnom annál, mint hogy elismerjem, akadtak pillanatok, amikor a visszafordulásra gondoltam, de edzettségemnek és állhatatosságomnak hála, végül elértem célomat. Észrevétlenül a sárkány tanyájára lopakodtam, és mindvégig rejtőzködve megfigyeltem a sárkányt, az érkező daliákat, valamint magát a királylányt, és mondhatom, roppant érdekes felfedezést tettem.
Rendesen a fogoly érdeke a mihamarabbi szabadulás, ám esetünkben azt kellett látnom, hogy a királylány nagy titokban tanácsokkal látta el a sárkányt arra vonatkozólag, hogyan harcolhatni a leghatékonyabban a kihívók ellen, de mintha ez még nem lett volna magában elegendő, a beste leányzó magát bűbájos öregasszonynak, néha vándorló bölcsnek álcázva kiszökött, felkereste a másnapi viadalra erőt gyűjtő hőst, és aljas módon, ételbe vagy italba kevert, különféle hatású mérgekkel vagy hamis információkkal rontotta annak győzelmi esélyeit, olyan hatékonysággal, hogy valóban, minden esetben a sárkány diadalmaskodott. Mint kiderült, a rendes, évenkénti szökése sem egészen úgy zajlott, amint arról beszámolni szokott, hanem egyszerűen fogta magát és hazasétált, mialatt a sárkány valósággal megkönnyebbülni látszott, és nem tett erőfeszítéseket arra irányulólag, hogy utánamenjen és visszarabolja a királylányt, mert az magától visszatért, visszatalált hozzá. Sajnos, eleddig nem sikerült megállapítanom, mi akadályozhatta meg a sárkányt abban, hogy magának illendőbb, kiszámíthatóbban kezelhető zsákmányt kerítsen, és hogy valóban a végtelen finnyásság, válogatósság és nagyravágyás volt-e az oka annak, hogy a királylány így viselkedett. Örömmel olvasnám más tudósok vonatkozó elemzéseit, főképp, ha maguk is jártasak valamelyest a női lélek labirintusainak természetében.